A mai Rákóczi út kialakulása a XVII. századra vagy még korábbra, a "török világ " előtti időszakra nyúlik vissza. Létrejötte annak köszönhető, hogy a fallal körülvett Pestnek a Hatvani kapun történő kivezető útja volt ez, mely Hatvan felé vezetett. A legkorábbi időszakban még a Hatvani utat (azaz a mai Kossuth Lajos utcát) is magában foglalta, ezért is hívták a XVIII. század elején Hatvaner Strassénak. 1804-ben Kerepescher Strasse, majd 1874-től Kerepesi útra változott ennek az ősi országútnak a neve. A Rákóczi út mai nevét 1906-ban kapta abból az alkalomból, hogy Rákóczi fejedelemnek és száműzött társainak hazahozott hamvait ezen az úton kísérték ünnepélyes menetben a Szent István Bazilikától a Keleti pályaudvarig (s onnan Kassára).
A mai Rákóczi út beépítése a XVIII. század elején kezdődött. Első épülete az 1711-ben épült Rókus kápolna volt. A század végén emelték a hozzá csatlakozó új pesti közkórházat, mely azóta is Rókus kórház néven működik. A Hatvani kapu szomszédságába, jó néhány beszálló fogadó épült. Ezekben a fogadókban környéken tartott vásárok, valamint a Hatvani kapun kivezető útról "tengelyen " hazatérő fuvarosok, vidéki kereskedők és bérlők szálltak meg elsősorban. Az 1840-es években kikövezték a mai Rákóczi utat a kórházig és a közvilágításáról is gondoskodtak::gázlámpákat szereltek fel a kandeláber oszlopokra. 1868-ban indult meg itt a pesti lóvasút. 1884-ben felavatták a Keleti pályaudvart. Elkezdték az út palotákkal való beépítését. 1912-ben pályázatot írtak ki új színház építésére, valamint elhatározták a Rákóczi út torkolatánál tér létesítését. A tervek megvalósítását az I. világháború meghiúsította.
A mai Rákóczi út 2. helyén álló ódon Vigyázó sarokpalotát, miután kihalt a régi grófi család, 1936-ban lebontották. A Vigyázó család a Tudományos Akadémiának adományozta vagyonát. A régi palota helyére Hültl Dezső műegyetemi tanár tervei alapján emeltek lekerekített sarkú, kerek tornyú épületet. már kikezdte. A mai Rákóczi út 12. (Síp u. 1. , Dohány u. 9. ) helyén állt egykor a Marczibányi-ház. Ez az épület volt Petőfi utolsó pesti lakhelye, ahová Pest ostroma idején, 1849. május 9-én tért vissza családjával. Innen indult Segesvár felé. A Rákóczi út 12. számú ház kapuja melletti kirakatban láthatjuk máig legnépszerűbb költőnk domborműves emléktábláját.
A Rákóczi út és a Kazinczy utca sarkán, a 20-as számú házban nyílt meg Ostende (előbb Elite) néven a pazar berendezésű, ezüst-tükrös kávéház. Országos hírűvé az 1920-as évek végétől lett, amikor több különböző zenekar: cigány, rajkó és dzsessz szórakoztatta a közönséget. A Rákóczi út 46. számú és az Erzsébet körút 2. számú sarokházat Jahn József tervezte 1883-ban, bejárata az Erzsébet körút felé van. Az épület földszintjén a Weber nevű söröző állt, melyet főként iparos legények látogattak. 1894-ben Wassermann Jónás nyitotta meg itt kávéházát, melyet Emké -nek nevezett el, az akkor alakult Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület kezdőbetűiből. Wassermann maga is tagja volt ezen egyesületnek, ez kitűnt abból is, hogy a kávéháznak kölcsönkönyvtára is volt. Az Emke kávéházat csakhamar felfedezték a Nemzeti Színház művészei és kedvenc találkozó helyük lett. Blaha Lujza, "a nemzet csalogánya " e ház első emeletén lakott. . Emléktábla és a művésznőről még életében, 1920-ban elnevezett tér őrzi halhatatlanságát.
A mai Rákóczi út beépítése a XVIII. század elején kezdődött. Első épülete az 1711-ben épült Rókus kápolna volt. A század végén emelték a hozzá csatlakozó új pesti közkórházat, mely azóta is Rókus kórház néven működik. A Hatvani kapu szomszédságába, jó néhány beszálló fogadó épült. Ezekben a fogadókban környéken tartott vásárok, valamint a Hatvani kapun kivezető útról "tengelyen " hazatérő fuvarosok, vidéki kereskedők és bérlők szálltak meg elsősorban. Az 1840-es években kikövezték a mai Rákóczi utat a kórházig és a közvilágításáról is gondoskodtak::gázlámpákat szereltek fel a kandeláber oszlopokra. 1868-ban indult meg itt a pesti lóvasút. 1884-ben felavatták a Keleti pályaudvart. Elkezdték az út palotákkal való beépítését. 1912-ben pályázatot írtak ki új színház építésére, valamint elhatározták a Rákóczi út torkolatánál tér létesítését. A tervek megvalósítását az I. világháború meghiúsította.
A mai Rákóczi út 2. helyén álló ódon Vigyázó sarokpalotát, miután kihalt a régi grófi család, 1936-ban lebontották. A Vigyázó család a Tudományos Akadémiának adományozta vagyonát. A régi palota helyére Hültl Dezső műegyetemi tanár tervei alapján emeltek lekerekített sarkú, kerek tornyú épületet. már kikezdte. A mai Rákóczi út 12. (Síp u. 1. , Dohány u. 9. ) helyén állt egykor a Marczibányi-ház. Ez az épület volt Petőfi utolsó pesti lakhelye, ahová Pest ostroma idején, 1849. május 9-én tért vissza családjával. Innen indult Segesvár felé. A Rákóczi út 12. számú ház kapuja melletti kirakatban láthatjuk máig legnépszerűbb költőnk domborműves emléktábláját.
A Rákóczi út és a Kazinczy utca sarkán, a 20-as számú házban nyílt meg Ostende (előbb Elite) néven a pazar berendezésű, ezüst-tükrös kávéház. Országos hírűvé az 1920-as évek végétől lett, amikor több különböző zenekar: cigány, rajkó és dzsessz szórakoztatta a közönséget. A Rákóczi út 46. számú és az Erzsébet körút 2. számú sarokházat Jahn József tervezte 1883-ban, bejárata az Erzsébet körút felé van. Az épület földszintjén a Weber nevű söröző állt, melyet főként iparos legények látogattak. 1894-ben Wassermann Jónás nyitotta meg itt kávéházát, melyet Emké -nek nevezett el, az akkor alakult Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület kezdőbetűiből. Wassermann maga is tagja volt ezen egyesületnek, ez kitűnt abból is, hogy a kávéháznak kölcsönkönyvtára is volt. Az Emke kávéházat csakhamar felfedezték a Nemzeti Színház művészei és kedvenc találkozó helyük lett. Blaha Lujza, "a nemzet csalogánya " e ház első emeletén lakott. . Emléktábla és a művésznőről még életében, 1920-ban elnevezett tér őrzi halhatatlanságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése