A város első lóvasúti vonala Újpest és a Kálvin (akkor még Széna) tér között húzódott, azaz érintette a Kiskörutat. Ez volt a város első közúti vasúttal ellátott útvonala, sokáig az alapja is a hálózatnak, nem volt tehát meglepő, hogy a Rákóczi (akkor még Kerepesi) úti vonal is innen kanyarodott le, hogy aztán elinduljon kelet, azaz a város széle felé. Ez 1868-ban volt, a vágányok a Madách tértől a Kiskörút, a Rákóczi út, a Rottenbiller utca és a Damjanich utca érintésével a Városligetig vezettek. Ez a tömegközlekedési tengely természetesen alapja lett a hálózat további bővítésének, például a Thököly úton a Százházig (Dózsa György úti kereszteződés), később a Stefániáig épültek ki a vágányok, de indult járat a Fiumei úton Kőbánya irányába is. Az 1884-ben megnyitott Keleti (akkor még Középponti) pályaudvar is ide terelte a forgalmat, akárcsak az 1888-ban megindult cinkotai HÉV, melyet később Csömörig, illetve Gödöllőig hosszabbítottak.
Ezidőtájt jelent meg a városban a villamosvasút, majd egy új cég, a BVV (később BVVV), mely konkurrenciát igyekezett teremteni a belterületi lóvasutakat addig üzemeltető BKVT-nek. A Rákóczi úti viszonylatok utasait az új cég nem tudta átcsábítani saját magához (csak az 1910-es években próbálkozhatott ezzel, a régi 2-es vonallal), de a forgalmat akaratlanul fokozta, például a nagykörúti villamosgyűrű kiépítésével (1890) és az új köztemetői vonalak Rókus kórházhoz behozatalával (1891). A forgalom nagyságát érzékeltendő érdemes megemlíteni, hogy 1885-ben 9 viszonylat közlekedett itt, ezeknek nagy része a Városligetbe ment.
Eredeti forrás itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése